2014. augusztus 8., péntek

4.rész - Megismerni a félelmet

Sziasztok!
Sajnálom a késést, de itt az új rész. Remélem tetszeni fog.
Köszönöm a sok bíztatást és az olvasókat is. 
Az új rész érkezéséről nem tudok pontos időt mondani, 
de az biztos, hogy ennyit nem kell majd várni rá, mint erre.
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

---------------------------------------------------------------------


  Megálltam az ajtónk előtt és fülelni kezdtem, hogy megtudjam bent van-e. Bármennyire is szerettem volna az ellenkezőjét, nem úgy lett. Lépteket hallottam. Mintha fel-alá járkálna a szobában. Ó nem akarom megismerni azt az énjét, mikor dühös.
  Sóhajtottam egyet, majd benyitottam. Amint észrevett abbahagyta a járkálást és egyenesen engem kezdett bámulni. Eddig csak kicsit idegesített mikor ezt tette, de most kiráz tőle a hideg. Valamiért azt érzem, hogy kellek neki, de én nem akarok az övé lenni. Nagyon nem akarok az övé lenni, még csak a barátja sem akarok lenni. 
  - Hol a francban voltál egész nap? - förmed rám, mire összerezzenek. Basszus! Nem akarok vele egy szobába lenni. - Kérdeztem valamit! Az Isten szerelmére válaszol Kelly! - csattan fel. - Most!
  - Mint mondtam neked a reggel is, a városba voltam. - suttogom rémülten. Összeszűkült szemekkel néz rám, mintha azt szeretné, ha folytatnám, de nincs mit vagyis lenne, de biztosan nem osztom meg vele a részleteket. - M-megtennéd, hogy nem nézel így rám? - kérdem tőle halkan. 
  Ettől csak még mérgesebb lett. Közelebb lépett hozzám, én pedig hátráltam és ezt egészen addig műveltük, míg neki nem ütköztem az ajtónak. Fölém magasodott. Éreztem a leheletét és a teste melegét. Lesütöttem a fejem és próbáltam megnyugtatni magam, de képtelen voltam leállítani a gyors szívverésem.
  - Szeretem mikor a lányok menekülnek előlem. - morogja a fülembe, mire én még levegőt is elfelejtek venni. - De te nem az érzéseid elől menekülsz, mert azok ilyen hamar nem lehetnek, te előlem menekülsz. - folytatja. - Miért félsz tőlem? - dörmögi.
  - É-én nem félek tőled. - dadogom. Szinte biztos vagyok benne, hogy ezt egyáltalán nem fogja nekem elhinni, amin nem is csodálkozom. Ki is hinne, egy dadogó lánynak? - Elengednél? - kérlelem.
  - Ne hazudj nekem Kelly! - üt mellettem a falba. - Mit hallottál rólam? Hmm? Ki volt az aki telebeszélte a fejed a hülyeségeivel? - kérdi dühösen.
  - Senki sem beszélt nekem semmit motyogom. - Egyszerűen csak félelmetesnek tartalak. - teszem hozzá.
  - Egyetlen egy dolgot nem viselek el Kelly. - suttogja. - Az a hazugság. - nyomja meg a szót.
  - Nem hazudok neked! - emelem fel a fejem és nézek bele az égő pillantásába, mitől a félelmem csak nagyobb lett. 
  - A szemed nem ezt mondja! Mitől félsz tőlem? - kérdi újra. - Utoljára kérdem ilyen szépen, utána kiszedem belőled akarattal! - jelenti ki. 
  - Nem félek tőled. - suttogom, elhaló hangon. 
  - Én szóltam. - morogja. A bal kezét elvette mellőlem így én elszaladtam előle, de nem mentem vele sokra, mivel elkapott és erősen a falnak lökött. - A másik dolog az a menekülés, ne menekülj előlem, mert mindenképpen elkaplak. Nekem préseli a testét, mivel belőlem nyöszörgést vált ki. Az arcát a nyakamba rejti, majd csókolgatni kezdi. - Szóval ki beszélt neked rólam és mit mondott? - kérdi ismét.
  - Semmit nem mondtak rólad. - motyogom. Megszívja a bőröm, mire felnyögök. - Engedj el. 
  - Nem, amíg el nem mondod. - kezeivel megkereste az enyémeket, majd mindkét csuklómat a falhoz nyomta és erősen szorította, hogy ne tudjak kiszabadulni. - Addig fogom ezt csinálni, míg el nem árulod Kelly. - morogja. Miközben ismét megszívja a nyakam. 
  - Engedj el, ez fáj. - szisszenek fel.
  - A-a, csak ha elmondod. - szorít a fogásán, mikor ismét megpróbálkozom a szökéssel. Harapdál, nekem löki a csípőjét, tényleg mindent elkövet, hogy elmondjam neki, de én meg sem szólalok. - A kurva életbe Kelly, ne hergelj fel még ennél is jobban! - csattan fel. - Kivel voltál és mit beszélt rólam? - fogja erősebben a csuklóm. Biztos vagyok benne, hogy ennek nyoma fog maradni.
  - Ez fáj. - kiáltok fel hisztérikusan. 
  - Mi a franc ez az üvöltözés? - rohan be egy másik punk a szobába. - Harry, mi a faszomat csinálsz, szegény lánnyal? - kiált rá.
  - Semmit. - válaszolja, majd elenged és arrébb lép, én pedig azonnal lecsúszom a fal mentén és masszírozni kezdem fájó csuklóim. - Kurvára beszélt valakivel és megint teletömték valami hülyeséggel a fejét, de meg sem szólal, pedig én mindent elkövettem, hogy szólásra bírjam. - morogja.
  - Azt látom. - vágja rá az ismeretlen srác. - Remeg a félelemtől és ezzel tudod nagyon nem segítel semmit. Ha bántod szerinted elérsz vele valamit? - kérdi dühösen. 
  - Nem! Én magam is tudom, hogy nem Louis. - csattan fel. - Maradj itt vele és ne engedd ki, ja és kezd is vele valamit, mert mindjárt sírni fog és akkor már tényleg kikelnék magamból. - csapja be maga után az ajtót.
  Ahogy elhagyta a szobát, nem érdekelt, hogy még nem vagyok egyedül szabadjára engedtem a könnyeim. Halkan felsírtam. Nem akartam gyenge lenni, de ez nekem már túl sok volt. Lehet, hogy most sem kéne nyugodtnak lennem, hiszen itt van egy másik bandatag is, de Viki elmondanásai szerint ő a legkedvesem. Valamiért tőle nem tartok. Éreztem, ahogy valaki leül mellém, tudtam, hogy csak ő lehet. A karját átdobta a vállamon, majd magához húzott. Próbáltam ellenkezni, de nem hagyta.
  - Én nem foglak bántani. - suttogta lágyan. - És ő sem szándékosan teszi. - teszi hozzá, mire hangosan felsírtam. - Shhh, már nem lesz semmi baj. - kezd el ringatni, miközben én a pólójába kapaszkodom. - Fáj a csuklód? - kérdi pár perc elteltével.
  - Fáj, de túlélem. - szipogom. 
  - Teszünk rá valamit, oké? - kérdi lágyan.
  - Rendben. - bólintok rá. Mindketten felállunk, majd megfogja a kezem és a mosdóba kezd húzni. - Miért vagy ilyen kedves? - csúszik ki a számon, miután leültem a wc tetejére. 
  - Én nem olyan vagyok, mint ő. - mosolyog rám. - Mellesleg Louis a nevem. - mutatkozik be, mire én bólintok. - De szólíts csak Tommonak vagy Lounak. - teszi hozzá kedvesen. 
  - Kelly. - mutatkozom be én is. 
  - Ez kicsit hideg lesz. - szólal meg, mielőtt a hideg vizes törölközőt a kezemre helyezi. - Sajnálom, hogy ezt tette veled. Ő tényleg nem ilyen, nem szokott lányokat bántalmazni, de nem szereti, ha hazudnak neki vagy eltitkolnak előle valamit.
  - Most már tudom én is. - suttogom. - De attól még nem akarok vele beszélni, legfőbbképpen egy szobába aludni. 
  - Ha lenyugszik, akkor nem lesz semmi baj. - mosolyog rám szomorúan. - Most biztosan kiadja magából a feszültséget és mire visszajön nyugodt lesz. Neked csak annyi a dolgod, ha kérdez valamit akkor válaszolsz rá és akkor minden rendben lesz.
  - De én nem akarom, hogy bármit is tudjon rólam. Nem akarok vele egy szobába lenni... Áú! - szisszenek fel mikor a másik kezemre teszi a kendőt.
  - Nyugodj meg. - simít végig a hajamon, mire aprót bólintok. - Ezzel a krémmel bekenjük a kezed és holnapra jobb lesz. 
  Miután bekente a kezem visszamentünk a szobába és leültetett az ágyamra, utána pedig leült a szembe lévő ágyra, ami Harryé.
  - Próbálj meg pihenni. Hosszú napod volt. - mosolyog rám, mire én sóhajtva, de lefekszem az ágyra. - Itt maradok míg elalszol. - suttogja.
  - Köszönöm Lou. - motyogom mielőtt behunyom a szemem.
  Később arra ébredek, hogy a szobába már sötét van és valaki belépett a szobába. Nem kellett, hogy lássam anélkül is pontosan tudtam, hogy ez a személy nem más mint Harry. Hallottam, ahogy idegesen járkál, majd leül az ágyra. Gondolom levetkőzött, én még mindig mozdulatlan vagyok és próbálok az is maradni, nem akarom a tudtára adni, hogy fent vagyok. Hallom, ahogy ismét feláll, majd lépkedni kezd egyenesen az én ágyam felé. A francba! Érzem, ahogy besüpped az ágy mellettem, majd egy puha kéz végigsimít az arcomon. Nem szabad jelét adnom annak, hogy fent vagyok. 
  - Sajnálom, nem akartalak bántani. - suttogja lágyan. - Remélem megtudsz nekem bocsájtani. - egyre közelebbről hallom a hangját, amitől kedvem támad elhúzódni, de nem mozdulhatok meg. - Sajnálom. - nyom egy csókot a homlokomra, majd egyet-egyet a csuklóimra is. - Jó éjt Kelly! - motyogja, majd hallom, ahogy befekszik a saját ágyába. 
  Te jó ég. Túléltem, nem mozdultam meg, de valamiért mégis azt érzem, hogy pontosan tudta, hogy fent vagyok csak nem akarta erőltetni. A holnapi nap már nem lesz ilyen könnyű a kerülésben.

4 megjegyzés:

  1. Juj, nagyon tetszett ez a rész is :D
    Siess a kövivel :)
    Puszi Fancsó

    VálaszTörlés
  2. ÚRISTEN!!!!!!!!! *-*
    Imádom. Kérlek siess a kövi résszel!!!!:)
    xxGin

    VálaszTörlés
  3. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
    kérlek folytasd:(

    VálaszTörlés
  4. Hahóó!!! Ne mondd már hogy vège!! Folytatást!!!!! Gyorsan!!!

    VálaszTörlés