- Harry, már alig maradt pár nap mielőtt újra elkezdődne a tanítás, miért nem akarod elmondani, hogy miért pont most megyünk? - sóhajtok fel. Tudom, hogy ezzel felidegesítem, de nem tehetek róla. Nem mond semmit, csak azt a választ kapom, hogy csak most tudott szállást foglalni és mielőtt elkezdődne az újabb év be akarja tartani az ígéretét, hogy elmegyünk egy közös hétvégére valahová. Hiába mondom neki, hogy erre semmi szükség, hiszen számomra az is elég volt, hogy kettesben tölthettem vele a szülinapom, de ő azt mondta, hogy ezt nekem megígérte és nem jött össze, ő pedig nem akarja megszegni az esküjét.
- Angyalom, tudod, hogy miért megyünk most - túr a hajába - már nem egyszer mondtam neked.
- Csak sosem az igazi okát, nem vagyok vak se hülye, tudom, hogy tervezel valamit, csak nem akarsz róla beszélni ismerlek, de tudod mit, legyen. Lepj meg - lépek hozzá közelebb majd karolom át a derekát. - A meglepetéseket nem szeretem, de a tieid valahogy mindig elnyerik a tetszésem - nyomok egy puszit az arcára.
- Angyalka, tudod, hogy milyen fontos vagy számomra. Azt is, hogy idegesítő vagyok néha, de mindent azért teszek, hogy meglepjelek és boldoggá tegyelek, szóval ne izgulj. Meglátod, hogy minden jó lesz, csak bízz bennem - hajol a fülemhez. - Ezt a hétvégét nem fogod elfelejteni, ebben biztos vagyok.
- Bízom benned - mosolygok rá. - Szeretlek - nézek szemeibe.
- Sosem fogom megunni ezt a szót a szádból - nevet fel. - Én is téged.
***
Annyira sok minden nem történt az elmúlt hónapokban, de azért néhány igen. Mondhatni kibékültem a családommal. Anya még arra is rávette magát, hogy eljöjjön velünk egy közös ebédre, amikor meglátogatott. Sajnos Dave még mindig nem kedveli Harryt, de már beletörődtem. Tisztában vagyok vele, hogy miért félt, de avval is, hogy később belátja nincs mitől, csak még nem telt el elég idő és még nem fogta fel, hogy az hugicája felnőtt és képes egyedül is megvédeni magát.
Viki és Dy, alig beszélnek velem, mivel ők nem szeretik a társaságot, amiben a legtöbb időmet töltöm, de ez ellen semmit sem fogok tenni, nekik is el kell fogadniuk, hogy én így vagyok boldog. Sajnos nyáron nem sokat találkoztunk, mivel nem itt töltötték az elmúlt pár hetet, de néha Skypeoltunk. Szeretném őket visszakapni, hiszen az elején sokat segítettek és barátaimnak tekintem őket. Le fogok velük ülni beszélni és mindent tisztázunk, majd megpróbálom azt, hogy mindent előröl kezdjünk.
Harry baráti köre pedig szép lassan olyan számomra, mint a második családom. Nagyon jól érzem magam köztük, annak ellenére is, hogy az elején mennyire feszült voltam. Örülök, hogy mindenki boldog körülöttem, hogy már mindenki megtalálta a párját. A lányokkal nagyon jól kijövök és sok segítséget is kapok tőlük, amikor bizonytalan vagyok valamiben. Perrie nagyon közel került hozzám, ő az egyetlen mindenki közül, aki tud még Harryn kívül a regényről. Sokat segített néhány rész kitalálásában és a javításban is, amiért még mindig nagyon hálás vagyok neki. Louis. Hát a mi kapcsolatunk, azt hiszem teljesen rendbejött. Szereti a barátnőjét és látszik, hogy boldog vele. Képes a társaságomban lenni, minden feszültség nélkül, én pedig boldog vagyok, mivel visszakaptam a barátom.
De nem csak velük erősödött a kapcsolatom, hanem Harryvel is. Nem titkolózunk, mindent tudunk a másikról, talán néhány olyat is, amit nem akartunk tudni, de úgy érzem, hogy egy kapcsolatban azokat is el kell mondani, ami számunkra kényelmetlen. Emlékszem, hogy az elején mennyire rémisztő volt, de azóta a tetoválásokon kívül, már semmi sincs rajta, azok számomra pedig nem ijesztővé, hanem sexyvé teszik. Lassan megtudom a jelentésüket is, ami csak jobban megszeretteti velem az egészet. Boldog vagyok mellette, nagyon boldog. Ha kicsit nehézkesen is indult a kapcsolatunk, már minden tökéletes. Szeretem őt és ő is engem, ennyi pedig mindkettőnknek elég.
- Nagyon elgondolkodtál - simít végig az arcomon. - Mindjárt leszállunk - közli velem.
- Nem is vettem észre, hogy ilyen hamar eltelt az idő - pillantok felé. - Sosem gondoltam volna, hogy az utolsó napokat veled töltöm majd, kettesben New Yorkban. Köszönöm, hogy elhoztál ide és a meglepetést is, amit remélem hamarosan megtudok.
- Hamarosan - kacsint rám. - Már ma este - teszi hozzá vigyorogva.
Délután négy órára érünk a szállodánkba, ahol mindketten fáradtan dőlünk le az ágyunkra. Tudom, hogy a napnak még nincs vége és csak most jön a java, hiszen a meglepetése még hátra van, de a kevés alvás és utazás kimerítő.
- Azt hiszem rendelek valami kaját - könyököl fel Harry. - Ugye nem fogsz elaludni? - hajol közelebb hozzám.
- Hmm?
- Kelly, ne csináld - nyom egy csókot a számra. - Nem aludhatsz el, ha megteszed esküszöm nekem, hogy leöntelek egy pohár hidegvízzel - vigyorog le rám gonoszul.
- Azt nem mernéd - nézek rá morcosan. - Különben meg nem fogok elaludni, csak akkor azt hiszem szükségem lenne egy kávéra. Elárulod, hogy mibe menjek majd este a meglepetésedre?
- Semmit sem árulok el estig, sajnálom - rázza meg a fejét. - Kényelmes szerelésbe, nem kell kiöltözni, légy önmagad és az csodás lesz - áll fel az ágyról, majd lép a telefonhoz, hogy ételt és italt rendeljen.
***
Kényelmesen öltöztem. Fekete nadrág, fehér top és egy bakancs, de nem vagyok benne biztos, hogy így megfelelő leszek, bár Harry azt mondta, hogy jó lesz és igazság szerint ő sem öltözött ki jobban nálam, de attól még nem vagyok magamban biztos. Ezért nem vagyok oda a meglepetésekért, sosem tudhatom, hogy mire számítsak és mi megfelelő az alkalomra vagy mi nem.
- Kész vagy? - kopog be Harry. - Ideje lenne indulni.
- Igen, egy perc és megyek - kiáltok ki.
Bármit is tervez tudom, hogy nem fogok rá haragudni még ha durcásan is fogok vele viselkedni és ezt ő is pontosan tudja, de ilyen vagyok. Mindenkinek a hibáimmal együtt kell elfogadnia és szeretnie.
Kéz a kézben lépünk ki a szállodából, majd indulunk el a kivilágított utcán. Nem vagyok teljesen megszokva a hűvösebb levegővel, így közelebb bújok Harryhez, aki kuncogva karol át. Alig negyed órányi séta után, megállunk egy hely előtt. Harry rám mosolyog, majd megcsókol és biccent az ajtóban álló férfinak, aki pimasz vigyorral az arcán enged be minket az ajtón.
- Harry ez egy privát buli, mit keresünk mi itt? - kérdem, amint bezáródott mögöttünk az ajtó.
- Ne aggódj angyalka, van jegyünk - vigyorog. - Igazság szerint a szülinapodra szerettem volna ezt megoldani, de nem sikerült így tolódott kicsit minden, de remélem azért még tetszeni fog.
Privát party, vagy mondjam inkább koncertnek, mert szinte biztos vagyok benne, hogy fel fog valaki lépni azon a színpadon, ami előttünk van pár méterrel. Nem tudom, hogy ki lehet az, de abban biztos vagyok ismerem és szeretem is, ha Harry képes volt idáig elhozni.
- Ki fog fellépni? - kiáltom túl a zenét, amikor már beljebb vagyunk.
- Meglepetés - vágja rá azonnal. - Hamarosan megtudod - teszi hozzá.
Harry mellkasának dőlve tekintek körbe az embereken, akik szintén feketében vannak, akárcsak mi. Próbálom kideríteni a közönségből, hogy ki lehet az a személy, akiért ennyien idegyűltek de nem igazán sikerül. Semmit sem fedezek fel és kezdek egyre izgatottabb lenni.
- Annyira kíváncsi leszek az arcodra - ölel szorosabbal Harry. - Azt még hozzátenném, mielőtt elveszted a fejed, hogy ha szerencsés vagy, akkor utána találkozhatsz is vele, ugyanis ő is itt marad majd bulizni, miután fellépett.
- Hát, bárki is legyen az a személy, szerencsés vagyok, hogy itt lehet, veled - pillantok az arcára.
A világítás hirtelen kapcsolódott le az egész helységben, így kíváncsian kapom a színpad felé a tekintetem. Harry kezeire helyezem az enyémeket, majd erősen megszorítom őket, mire a hátam mögött felnevet. Teljes csend és sötétség van a teremben, majd hirtelen világosodik ki a színpad és indul el a zene, mire szemeim nagyra nyílnak és döbbenten nézek a színpadon álló srácra. Nem akarom elhinni, hogy Harry tényleg képes volt elhozni a koncertjére. Bár már akkor is tudtam ki lehet az, amit felcsendült a zene, de minden csak akkor válik valóságossá, amikor megpillantod a személyt és hallod, amint énekelni kezd.
- Boldog Szülinapot Kelly - lehel egy puszit a halántékomra Harry, mire kiráz a hideg. Tekintetem elszakítva a színpadról fordulok meg a karjaiban, majd tapasztom ajkaim az övéire.
- Köszönöm - bújok szorosan hozzá.
Bármennyire is szeretem Harryt, képtelen voltam végig a karjai között táncolni és énekelni. Kevés a lassú száma, én pedig teli voltam adrenalinnal, aminek köszönhetően úgy ugráltam és énekeltem, mint egy idióta. Harry vigyorogva nézett miközben ugráltam, miközben néha magához húzott egy csókra. Mikor azt hiszi az ember, hogy jobban senkit sem tud szeretni, akkor tesz valamit, hogy ez megváltozzon. Bebizonyítja, hogy igenis lehet jobban szeretni, mint ahogy eddig szeretted.
- ... take it off and try me on the hottest threads you ever wore so roll the dice get lucky tonight I know you're holding back no more hasitation, just come on I want your naked love so don't you dress it up tonight...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése